HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Corrupted - Jack Smith

Go down 
SzerzőÜzenet
Corrupted

avatar

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2017. Jul. 03.

TémanyitásTárgy: Corrupted - Jack Smith   Hétf. Okt. 02, 2017 5:54 pm

Név: Corrupted (eredeti ismeretlen)
Álnevei: Jack Smith
Faj: Természet feletti (korruptált angyal)
Nem: férfi
Született: Valamivel az univerzum születése után
Utazás: Repülés (1. szinten siklás)
Lakhely: Louisiana

Kor: közel egy idős az univerzummal
Magasság: 225 cm
Egészségi állapot: Valós fizikai test nélkül nehezen lenne bármilyen egészségi állapottal rendelkezni. Hamis emberi formája nehezen de kontrollálható, egy erősebb emberi immunrendszert követ ami csak addig van hatással rá, míg az illúzió aktív.
Vércsoport: nincs vér, nincs vércsoport Very Happy

Szövetségesei: Lucifer
Ellenségei: Bárki aki a céljai útjában áll, legyen ember, démon vagy idegen, hős, vagy ellenség.
Álca: Külseje ugyan némi képen befolyásolható, de 2 méternél alacsonyabb személy alakjával rendelkezni már némi fájdalmat okoz 190 cm-nél alacsonyabb pedig nem mivel akkor az illúzió ami az emberi külsőt adja neki megszűnik. A külső amit leggyakrabban használ egy 215 magas sportos külsejű fehér férfi formája fekete vagy sötét barna hajjal. Külseje így a többséget könnyen intimidálja, ami kevesebb kérdéshez vezet, és könnyebben szerez olyan munkákat ahol harci tudását alkalmazhatja. Minden más forma ennek apróbb változtatásaival jön létre (magasság testsúly vagy csak pár arcvonásnyi különbség).
Külső: 225 magas fekete angyal csontváz. Szárny fesztáv 12 m (6-6 méteres szárnyak) a szárnycsontok hegyes dárda szerű véggel rendelkeznek és tökéletes arra, hogy átdöfjenek valamit. Karjai 1,5-szer olyan hosszúak mint egy azonos magasságú emberé 5 hajlattal melyek engednek teljes 360°-os mozgást ezzel megnövelve a kézzel végrehajtható harci képességeket (pl: képes lehet elkapni valaki kezét, míg úgy fordítja azt a karját, hogy egy másik ütést félre toljon, míg a másik keze készen lehet egy támadásra, vagy másik blokkolásokra). Testét (koponyáját leszámítva) tüske szerű „kinövések” fedik, melyek védik a hajlatokat, és annak mozgását követve hajlanak félre az útból. Mellkasát több eltérő nyelven írt karakterek fedik egy rövidebb ismeretlen szöveget leírva. A karakterek száma és nyelve annak használatával az univerzumban (az ő pokolba kerülésének idején) határolta be. A szöveg jelenleg lefordítatlan.

Jellem:
Pokolba kerülését egy embernek köszönhette, ami miatt rengeteg elnyomott agresszióval rendelkezik az emberiség felé, melyet félretesz más céljai megvalósításának érdekében, de bizonyos dolgok könnyen feldühítik, ami agresszív reakciót válthat ki. Az utóbbi valószínűleg a korrupció hatása miatt van.
Ha észreveszi, hogy valaki bajban van, és van ideje cselekedni akkor rohan, hogy megtegye, annak érdekében, hogy ne csússzon el lehetőségektől, de ha csak a legapróbb idő igényes dolog is felmerül hagyja a dolgokat kijátszani, elvégre nem kötelessége őrködni minden egyes ember felett, fizetséget pedig boldogan elfogad minden alkalommal.




Előtörténet:
Az univerzum születése és bolygók formálódásával angyalok egy második generációjára volt szükség. Én is közéjük tartozom. Védelmezni, alakítani, a túlvilágra kísérni… mindannyiunknak volt valami feladata. Egyeseknek egyedi, mások csupán kisegíteni az elsőket a feladatukban.
Én magam is a saját feladatomat végeztem, mikor is egy ember, aki a mennybe szökött, eltörte szárnyaim, és a pokolba lökött.
Törött szárnyakkal képtelen voltam elhagyni a poklot, ahol is a pokol kutyái támadtak rám először. Hogy, hogy nem haltam meg, arra nem jöttem rá soha. A tény, hogy a következő nap ismét rám támadtak ekkor viszont a pokol seregének tagjai, legalábbis egyik urának egy ezrede, már azt mutatta, valaki nagyon nem akarta kiengedni. Miért is akarták volna, hiszen angyal voltam, a természetes ellensége a démonoknak sokak szerint, én magam viszont nem hittem ebben. Két külön világban éltünk külön szabályok és vezetőség alatt, miért kellene harcolnunk egymással? Már volt több csata is, de békésebb időket éltünk.
Természetesen senki sem osztotta a gondolkodási módomat, ami harcra kényszerített. Ami meglepett az volt, hogy nem öltek meg. Képesek lettek volna rá, de ahogy elég sérülést okoztak nekem életben hagytak az után is, hogy több tucat bajtársukat öltem le addigra.
Töprengésem közepette jöttem rá legnagyobb problémámra. Nem volt mit ennem. Angyalként ez nem probléma, ha nem a halandók világában vagyunk, vagy nem vagyunk sérültek, én viszont igen csak rossz helyzetben voltam, az általam megölt démonok testét pedig elporlasztottam úgy öltem meg őket, így az egyetlen dolog ami körül vett az ő páncélzatuk, fegyverzetük, a talaj és a „fák” amik körül vettek.
Még hogy fák… az alakjuk és színük olyan mint egy megnőtt haldokló vagy halott fának, de mind fémből voltak. Itt átlag növények soha sem léteztek. Azokra hasonlító és a szerepüket betöltő… dolgok viszont igen. Ezek a „fák” fémből voltak.
Nem látva más megoldást hatalmamat a fémbe vezetve, hogy meggyengítsem azt, kezdtem el enni. Borzalmas íze volt, és gyengébbnek éreztem tőle magam, de a regenerációs folyamat lekezdődött. A legkomolyabb sebekre koncentráltam, majd a szárnyaimra, de mire oda jutottam egy újabb század támadott rám.
A harc és a gyógyulás folyamata így haladt, miközben én magam lassan megindultam Lucifer palotája felé. Úgy hittem, hogy ő lehet az egyetlen aki segíthet nekem, de a földön legalább egy évezredbe telt, hogy csupán megpillantsam a helyet, és még egybe, hogy bejussak, de soha nem hittem volna, hogy az utam felesleges volt.
– Sajnálom de nem tudok segíteni neked. Ha hamarabb ide jutsz talán, de most már túl késő. – jött a szívbe döfő válasz.
– Mégis miért? Miért nem tudsz vissza küldeni engem oda, ahonnan származom? Engem nem bíztak meg semmivel, és nem is taszítottak ide, ekkor mégis miért? – ekkor már rég nem gondolkoztam logikusan.
– Mert már nem vagy az, aki egykor voltál. – mondta majd egy tükröt adott a kezembe, és akkor láttam meg, hogy mi is történt velem.
Addig mért nem tűnt fel? Talán a sors keserű játéka volt, talán csupán a változás oly lassan következet be, hogy fel sem tűnt… a törzsemen szinte alig volt már hús és bőr, a jobb kezem pedig már csak különös fémszerű csontokból állt. Szürke és fekete szín dominált, de még néhol látszott az eredeti fehér. Szárnyaimból kihullottak a tollak, a bőr pedig már papír vékony volt, szinte láttam alatta ugyan azt amit a jobb karomon is… a bal karom és a lábaim még az eredetiek voltak, de az is csupán idő kérdése volt…
Ezen kalandomat követően az engem ért támadások száma is kezdett csökkenni és érezni kezdtem az átváltozásom hozta új különbséget. Már nem csak angyali hatalmam volt a testemben de a pokol korruptált erejével is bírtam, sőt könnyebb volt irányítanom, mit az eredetit.
Mindezen események kényszerítettek engem arra, hogy megtanuljam irányítani mindkettőt. Elsajátítani több pokol béli képességet is, kihívás volt, de éreztem emennyivel erősebb voltam, angyali hatalmam viszont sokáig gyengítette a csontvázamat, amit végül egy speciális fém diétával küszöböltem ki, amely képes ellenállni a tiszta erőmnek is, de a legnagyobb kihívást a kettő keverése jelentette.
Évszázadokon keresztül tanultam a pokolbéli harci technikákat, mágiákat és képességeket, de még az után sem akartam őket használni, így neki kezdtem egy új projektnek. Keverni a mennyei és pokoli energiákat, hogy egy teljesen új stílust hozzak létre. Ehhez embereket kellett tanulmányoznom, és ugyan e lelkeik nagy számban voltak jelen, ritka volt a jó harcos aki még ismert bármilyen harci stílust. Szerencsémre sikerült pár személyre rátalálnom akik képesek voltak megmutatni mire is képesek az után hogy kiszabadítottam őket azon démonok rabságából akik a lelküket birtokolták.
Nem volt egszerű olyan harcművészeket, taktikai zseniket és mágusokat össze gyűjteni akik eladták a elküket, vagy újonnan érkeztek meg a pokolba, és rávenni őket hogy tegyék félre a nézeteiket még nehezebb volt, de ahogy azon túl jutottunk elkezdhettük az új technika létrehozását. Tekintve hogy az emberek álltal elérhető erők többsége egy fajta keveréke a mennyei és pokolbéli erőknek ők voltak a tökéletes célpontok arra hogy egy álltalam is használható egyensújt találjak. Meglepetésemre nem én voltam az egyetlen aki képes volt ezt elérni. Tekintve hogy az emberek nem ismertek arról hogy ezt a két oldalt egyensújban tartsák ők mégis elsajátították ezzel pedig esélyt adtak nekem arra, hgoy gyakorolhassam, fejleszthessem, mesteri szintre emlhessem az árnypáncélt és a vele használható harcművészeti stílusokat.
Az ezt követő időben a pokol teremtményeire vadásztam. Mi mást is csinálhattam volna a pokolban ragadva?
A választ egy démon lovagtól hallottam mikor is elrímelte nekem hogy Lucifer elhagyta a poklot, és a földre ment…
Hogy hogyan is lehettem olyan ostoba… még szép hogy a föld lett volna a megoldás a problémámra. Ott folytathattam volna angyali feladataim. Most az egyetlen dolog amit tehetek, hogy megpróbáljam ugyan azt csupán évezredeket késve…
A harc kifelé nem volt könnyű, de mikor Belzebub megjelent azt hittem vége a küzdelmemnek.
– Úgy gondoltad, hogy csak úgy elhagyhatod a poklot? Ne hidd, hogy nem jöttünk rá mi a célod.
– És mégis mi lesz a büntetésem azért mert megpróbáltam?
– Büntetés? Félre értesz. Lucifer nem olyan régen hagyta el a trónját és ugyan jelenleg egy stabil rend létezik a pozícióját senki sem képes betölteni.
– Azt akarod, hogy hozzam vissza? – maga az ötlet is távol állt tőlem.
– Nem a feladatod sokkal könnyebb lesz. Próbáld meg rávenni, hogy nevezze meg az utódját.
– Ez lenne minden? Ugye tisztában vagy vele, hogy ha a bukott angyal eldönt valamit, senki sem változtathatja meg a döntését.
– Éppen ezért adok neked egy kis… motivációt. Elveszem az emlékeid, és hatalmad nagy részét, és csupán akkor kapod vissza ha Lucifer kinevezett valakit a maga helyére. Mindent elveszek ami a feladatot elvégzésére nem lenne szükséged.
Ekkor megtorpantam. Hosszú ideig voltam a pokolba zárva, és már vannak emlékek amiket az korrupcióm miatt elvesztettem. Feladok még többet csak azért az esélyért, hogy a Földre jussak, és folytassam az angyali feladatomat? Természetesen a kérdésre tudtam a választ.
– Akkor egy paktumot akarsz velem kötni? – Belzebub csupán bólintott – Akkor lássuk a szerződést.
Maga a szerződés óvatosan megfogalmazott volt. Belzebub tudta, hogy senki mást nem tud megbízni ezzel a feladattal. A jelenlegi hatalmam nagy részét elvesztettem és az emlékeim nagyobb részével együtt. Csupán azt tarthattam meg ami szükségesszerű volt arra hogy tudjam ki vagyok, hogyan és miért mentem a földre, és pár további morzsa.
Megérkezve feltűnt, hogy azon emlék morzsáim amik a földről szóltak nem a jelenlegi formáját mutatták. A külsőm a szerződés miatt rejtve volt, de cserébe volt egy sikertelen büntetésem… de nem emlékeztem arra, mi is a büntetésem ha nem sikerül elvégeznem a feladatom… Ez nagy kihívást fektetett elém. Nem tudok sem időkorlátról sem arról hogy miért is kaptam ezt a testet. Nem egészen illúzió volt, de igen csak közel állt hozzá. Egy nálam erősebb mágikus lény képes lehet rajta átlátni, ami veszélyes lehet, ugyan akkor angyal vagyok, szóval átlag emberek soha nem lesznek erre képesek. Ugyan akkor kóbor mágusok jelenthetnek problémát.
Az első dolgom az volt hogy felkerestem Lucifert, amit bevallok valószínűleg a szerződés egyik elfeledett hatása miatt volt. Ő szinte azonnal tudta miért is kerestem meg, és nemet mondott. Hogy kinevezzen valakit le kellene mennie, és ő azt nem fogja megtenni. Nos azon a problémán gyorsan túl léptem…
– Munkát akarsz? Mégis minek? – kérdezte a meghökkent Lucifer.
– Tekintve hogy a földön vagyok szükségem lesz némi pénzre.
– Nos nem hiszem, hogy tudod mire vállalkozol. Az én képességeim megfelelőek voltak hogy megszerezzem ezt a bárt te viszont nem rendelkezel semmivel sem.
– Nos ezen könnyen változatunk, ha dolgozhatok itt. Legalábbis éjszakánként… nappalra majd kell keresnem valami… átlagosabb munkát.
– Az emberi testednek nem lesz szüksége pihenésre? Tudod, hogy milyen törékenyek tudnak lenni.
– Nos addig ki kell tapasztalnom míg beszerzek minden papírt pár hónap fizetésemből…
– Úgy beszélsz mint akinek már van munkája.
– Te meg úgy, mint aki nem tartozna legalább ennyivel nekem. – zártam le a témát.
Az azt követő éveket a Luxban és egyéb eltérő munkahelyeken töltöttem ahol megfigyelhettem az embereket de nem kellett velük direkt túl sok kapcsolatot teremtenem, míg lassan hozzászoktam a világhoz és megtapasztaltam az emberi élet minden pozitívumát. És negyven év után közel állok ahhoz hogy kamatoztassam ezt a tudást.

Képességek:

Angyali érintés:
Első szint: A közelében lévő növények növekedése felgyorsul.
Passzív: az angyali jelenlétének köszönhetően az állatok passzívak felé, míg magára nem vonja a figyelmüket (állatok barátságosabbak agresszív állatok passzívvá válhatnak ha nincsenek mások irányítása alatt, egészséges állatok nem támadnak meg senkit míg 10 méteres körzetben van)(az 52 univerzum minden élő, nem mások kontrollja alatt álló állatra hatással van, de pokol, tartarosz stb eredetűekre nincs)(a passzív nem fejlődő képes)

Pokol lángjai:
Első szint: Ismeri a pokol 5 lángját, és azoknak minden hatását.

Árny páncél:
Első szint: Mivel ő hozta létre ismeri a képesség minden szintjét és limitjét, de erejének elvesztése miatt nem képes jelenleg használni. Harci stílusait viszont nélküle is képes használni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Corrupted - Jack Smith
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jack Monroe – Nomad /Szabad/
» Képregények
» Jack Osterman
» Anette Smith
» Jack Walker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterek :: Karakterkészítő :: Semlegesek-
Ugrás: